A pellet ipari méretű, nagyüzemi állattartásból átvett anyag, ami elsősorban nagy nyomással összepréselt takarmányt jelent. Ez az pellet az elmúlt években meghódították a horgásztársadalmat, mert egy könnyen kezelhető anyagról van szó, ami különféle kisebb-nagyobb méretű csaliként etetőanyagként könnyen hozzáférhetővé váltak.
Most a természetes pelletek fajtáiról írnék, amelyek értelemszerűen természetes anyagokból, etetőanyagokból készülnek:
Kukoricapelletek:
Nagyobb, darabosabb összetételű pelletek, felfedezhetők bennük a kukorica darabjai. Elsősorban etetésre alkalmas, mind etetőanyaghoz keverve, mind önmagában.Gyorsan oldódik.
Kukoricacsíra pellet:
Kukoricacsíra sajtolásakor keletkezett melléktermékének pelletté való gyártásával hozzák létre. Vízben viszonylag gyorsan oldódik.
CSL pellet:
Corn Step Liquer elsősorban hideg, lehűlő vízben történő horgászathoz alkalmas. Lassabban oldódik, mint a társai, oldódás közben felhőt képez a fenéken, így fejti ki csalogatóhatását.
Baby Corn pellet:
Csemegekukoricából készítik, kellemes illatával, édes ízével nagyon jó csalogató hatást tudunk vele elérni. Gyorsan oldódik.
Etetőanyag pellet:
Általában pontyos etetőanyagból készítik, a bekevert etetőanyaghoz adva hosszabb ideig egyben maradnak, ezáltal helyben tartják a halakat. A vízben közepesen gyorsan oldódnak.
Forrás: Finomszerelékes Peca Világ 2012. március.
Horváth Gy.Gábor írása alapján.
2012. március 6., kedd
Ólom jelölések
A wagglerhorgászathoz a különböző módszereknek megfelelően többféle úszótípus alakult ki. Ezeknek az úszótípusok kisúlyozásához használt sörétólmok jelölései a következők:
SSG= 1,60 gramm
AAA= 0,80 gramm
BB= 0,40 gramm
SSG= 1,60 gramm
AAA= 0,80 gramm
BB= 0,40 gramm
N°0= 0,39 gramm
N°1= 0,30 gramm
N°2= 0,22 gramm
N°3= 0,18 gramm
N°4= 0,16 gramm
N°5= 0,14 gramm
N°6= 0,10 gramm
N°7= 0,09 gramm
N°8= 0,06 gramm
N°9= 0,05 gramm
N°10= 0,04 gramm
N°11= 0,035 gramm
N°12= 0,022 gramm
N°13= 0,020 gramm
Remélem, hogy tudtam segítséget nyújtani, azoknak, akik nem értették a különböző horgász újságokban lévő szerelék ábrázolásokat.
2012. február 7., kedd
Év végi horgászat-II.
Ahogy az előző bejegyzésben írtam, mivel november első napjára is viszonylag enyhe időt jósoltak, elhatároztam,hogy még egyszer az évben kimegyek horgászni.
Most az egyesületünk 2. számú tavát választottam, és match bottal próbáltam meg túljárni a keszegek eszén.
Tegnapi napról maradt etetőanyaghoz kevertem egy fél doboznyi búzát, a csali csontkukac volt.
A felszerelésem a szokásos volt 4.20-as matchbot, Nevis orsó, rajta 18-as főzsinór, az előke 10-es zsinór, a horog pedig 10-es, az úszóm pedig egy 4+2 grammos multicolor úszó.
Az alapozó etetés után gyors mélységbeállítás következett, majd útjára indult az első felcsalizott horog, várva, hogy egy hal megtalálja és bekapja.
Ezután jött a türelmes várakozás a kapásra, szét tudtam nézni,hogy még hány embert csalt ki ez a novemberi jó idő a partra, csodálkoztam is mert elég sokan voltunk, persze most is a "trend" a hagyományos etetőkosár+2, 3 darab horog alkotta szereléssel horgászók voltak túlsúlyban, de volt aki a csukákat vette üldözőbe, és elég jó találati aránnyal fogta meg a krokodilpofájúakat.( 3 kapás-2 hal).
Mélázgatásomból én is visszanéztem az úszómra és elég furcsán állt, a harmadik színig kitolta valami és imbolygott, gyorsan felvettem a kontaktot, és pár másodperc múlva a szákban pihent egy tenyeres dévérkeszeg. Horogszabadítás után szabadon engedtem,mert ezen a napon nem ejtettem foglyokat.
A következő kapásra nem kellet sokat várni, körülbelül 1 perc múlva az úszóm szépen elindult a túlpart irányába, gyors bevágás után megvolt a második dévérkeszegem. E két hal után 15 perces csend következett, majd eszembe jutott, hogy kipróbálom azt a módszert,ami nagyon sokszor bevált : kicsit megemelem a csalit és pár centivel oldalra rakom vissza, ez most is bejött, ahogy beállt az úszóm,már tolta is ki a következő dévérkeszeg.
Horogszabadítás közben megérkezett a társadalmi halőr is, először érdeklődött a halmennyiség, a csali, a módszer iránt, majd elkérte az engedélyemet.
Az ellenőrzés után megint csend következett, itt már a fent említett módszer sem segített, így volt idő elgondolkozni, hogy mi is volt a legjobb fogásom, egyértelműen a 6.30 kilogrammos amurom,amit a Kurcán fogta, de jó volt a kurcai keszeghorgászatok is ahol lefinomított szereléssel sikerült fogni a szebbnél szebb dévérkeszegeket, kárászokat.
A múlt felidézésből az úszóm lassú kiemelkedése és ezzel egyidejűleg szép oldalazása ébresztett fel, ismét egy tenyeres dévérkeszeg került horogra.
E hal után elkezdett valami rabolni körülöttem, és véget értek a kapások, hiába váltogattam a mélységet, a csali nagyságát, senki nem jelentkezett. A nap is elbújt a parti fák mögé , kezdett hűvössé válni az idő, így ért végett az 2011. évi utolsó horgászatom.
Most az egyesületünk 2. számú tavát választottam, és match bottal próbáltam meg túljárni a keszegek eszén.
Tegnapi napról maradt etetőanyaghoz kevertem egy fél doboznyi búzát, a csali csontkukac volt.
A felszerelésem a szokásos volt 4.20-as matchbot, Nevis orsó, rajta 18-as főzsinór, az előke 10-es zsinór, a horog pedig 10-es, az úszóm pedig egy 4+2 grammos multicolor úszó.
Az alapozó etetés után gyors mélységbeállítás következett, majd útjára indult az első felcsalizott horog, várva, hogy egy hal megtalálja és bekapja.
Ezután jött a türelmes várakozás a kapásra, szét tudtam nézni,hogy még hány embert csalt ki ez a novemberi jó idő a partra, csodálkoztam is mert elég sokan voltunk, persze most is a "trend" a hagyományos etetőkosár+2, 3 darab horog alkotta szereléssel horgászók voltak túlsúlyban, de volt aki a csukákat vette üldözőbe, és elég jó találati aránnyal fogta meg a krokodilpofájúakat.( 3 kapás-2 hal).
Mélázgatásomból én is visszanéztem az úszómra és elég furcsán állt, a harmadik színig kitolta valami és imbolygott, gyorsan felvettem a kontaktot, és pár másodperc múlva a szákban pihent egy tenyeres dévérkeszeg. Horogszabadítás után szabadon engedtem,mert ezen a napon nem ejtettem foglyokat.
A következő kapásra nem kellet sokat várni, körülbelül 1 perc múlva az úszóm szépen elindult a túlpart irányába, gyors bevágás után megvolt a második dévérkeszegem. E két hal után 15 perces csend következett, majd eszembe jutott, hogy kipróbálom azt a módszert,ami nagyon sokszor bevált : kicsit megemelem a csalit és pár centivel oldalra rakom vissza, ez most is bejött, ahogy beállt az úszóm,már tolta is ki a következő dévérkeszeg.
Horogszabadítás közben megérkezett a társadalmi halőr is, először érdeklődött a halmennyiség, a csali, a módszer iránt, majd elkérte az engedélyemet.
Az ellenőrzés után megint csend következett, itt már a fent említett módszer sem segített, így volt idő elgondolkozni, hogy mi is volt a legjobb fogásom, egyértelműen a 6.30 kilogrammos amurom,amit a Kurcán fogta, de jó volt a kurcai keszeghorgászatok is ahol lefinomított szereléssel sikerült fogni a szebbnél szebb dévérkeszegeket, kárászokat.
A múlt felidézésből az úszóm lassú kiemelkedése és ezzel egyidejűleg szép oldalazása ébresztett fel, ismét egy tenyeres dévérkeszeg került horogra.
E hal után elkezdett valami rabolni körülöttem, és véget értek a kapások, hiába váltogattam a mélységet, a csali nagyságát, senki nem jelentkezett. A nap is elbújt a parti fák mögé , kezdett hűvössé válni az idő, így ért végett az 2011. évi utolsó horgászatom.
2012. január 22., vasárnap
Széles kárász az év hala - Haldorádó horgász áruház
Lezárult a szavazás, a széles kárász lett az év hala.Olvassátok el az alábbi cikket:
2012. január 18., szerda
Rekorder busafogás
Egy tiszaföldvári sporttársunknak jól indult a 2012-es év, egy igazán szép busát sikerült zsákmányolnia. Az alábbi linken lehet elolvasni a fogást:
http://www.szoljon.hu/jasz-nagykun-szolnok/bulvar/rekorder-orias-busa-kerult-elo-a-tisza-holtagabol-foto-423055
http://www.szoljon.hu/jasz-nagykun-szolnok/bulvar/rekorder-orias-busa-kerult-elo-a-tisza-holtagabol-foto-423055
2011. november 30., szerda
Év végi horgászat-I.
Mivel október vége a sokévi átlagnál enyhébb időt hozott, az év végi horgászatomat is erre az időpontra tettem.
Október utolsó napján nem, kapkodtam, 9 óra körül összepakoltam a feeder botjaimat és elindultam. Akkor még nem tudtam, hogy melyik tóra fogok leülni, úgy gondoltam, majd a pillanat eldönti azt.
Ahogy leérkeztem az 1. számú tóhoz, megláttam a volt általános iskolás osztálytársamat, Attilát és egy pillanatig sem gondolkodtam, leültem mellé. Mint kiderült, ő is év végi horgászaton van, ebben az évben utoljára.
Én szépen, komótosan raktam ki a felszerelésem ,minden darabját, közben váltottunk egy-két szót az idei évről, fogásokról, majd mikor meglátta a feedereket, akkor vált érdeklődővé, mert jövőre szeretné ezt a módszert kipróbálni. Én szívesen válaszoltam a kérdéseire, és közben elkezdtem horgászni.
Két bottal horgásztam, a kisebbik boton csonti csokor volt a csali, a nagyobb boton oldódó pellet epres ízesítésben. A kapásra nem kellet sokat várni, az oldódó pelletet vette fel egy pontyocska,olyan 15 cm-es.
Erre Attila megjegyezte, hogy már ő is fogott, úgy néz ki nagyon esznek ezek a méreten aluliak.
Ezek után a menetrend nem sokat változott, bármilyen csali kombinációt tettünk fel, csonti, giliszta, oldódó pellet fűzve, fúrt pellet pelletkarikán, kukorica horogra tűzve, hajszálelőkére és szilikonra fűzve, a menetrend a következő volt,: kárász, kisponty, kárász, kisponty, kisponty.
Attilának sikerült egy 35 cm-es pontyot akasztania, de utána nála is a fent említett sor kezdett kialakulni. Elkezdtünk gondolkodni, hogy honnan van ez a rengeteg méreten aluli ponty, a legkézenfekvőbb az volt, hogy sikerült az ívás és az a jövő nemzedéke.
Gondolatmenetünket az egyesület elnöke zavarta meg, érdeklődvén a mai fogásunkra elmondtuk neki hogy rengeteg méreten aluli pontyot fogtunk, de nemigazán tudjuk ennek az okát.
Ő sejtelmes mosollyal közölte, hogy sikerült szereznie 5 mázsa méreten aluli halat amit bele is telepített az 1 számú tóba. Mikor elment, egymásra néztünk Attilával és kirobbant belőlünk a nevetés, nevettünk saját magunkon, a két botcsinálta "halbiológuson".
Eztán összepakoltunk, és a szokásos jókívánságokat elmondva, elbúcsúztunk egymástól.
Útközben felhívtam a páromat, érdeklődvén a másnapi időjárásról, mert az év végi pecát megszerettem volna toldani egy úszós pecával, a jó híreket hallva másnapra tervbe vettem a tényleg utolsó horgászatot...
Október utolsó napján nem, kapkodtam, 9 óra körül összepakoltam a feeder botjaimat és elindultam. Akkor még nem tudtam, hogy melyik tóra fogok leülni, úgy gondoltam, majd a pillanat eldönti azt.
Ahogy leérkeztem az 1. számú tóhoz, megláttam a volt általános iskolás osztálytársamat, Attilát és egy pillanatig sem gondolkodtam, leültem mellé. Mint kiderült, ő is év végi horgászaton van, ebben az évben utoljára.
Én szépen, komótosan raktam ki a felszerelésem ,minden darabját, közben váltottunk egy-két szót az idei évről, fogásokról, majd mikor meglátta a feedereket, akkor vált érdeklődővé, mert jövőre szeretné ezt a módszert kipróbálni. Én szívesen válaszoltam a kérdéseire, és közben elkezdtem horgászni.
Két bottal horgásztam, a kisebbik boton csonti csokor volt a csali, a nagyobb boton oldódó pellet epres ízesítésben. A kapásra nem kellet sokat várni, az oldódó pelletet vette fel egy pontyocska,olyan 15 cm-es.
Erre Attila megjegyezte, hogy már ő is fogott, úgy néz ki nagyon esznek ezek a méreten aluliak.
Ezek után a menetrend nem sokat változott, bármilyen csali kombinációt tettünk fel, csonti, giliszta, oldódó pellet fűzve, fúrt pellet pelletkarikán, kukorica horogra tűzve, hajszálelőkére és szilikonra fűzve, a menetrend a következő volt,: kárász, kisponty, kárász, kisponty, kisponty.
Attilának sikerült egy 35 cm-es pontyot akasztania, de utána nála is a fent említett sor kezdett kialakulni. Elkezdtünk gondolkodni, hogy honnan van ez a rengeteg méreten aluli ponty, a legkézenfekvőbb az volt, hogy sikerült az ívás és az a jövő nemzedéke.
Gondolatmenetünket az egyesület elnöke zavarta meg, érdeklődvén a mai fogásunkra elmondtuk neki hogy rengeteg méreten aluli pontyot fogtunk, de nemigazán tudjuk ennek az okát.
Ő sejtelmes mosollyal közölte, hogy sikerült szereznie 5 mázsa méreten aluli halat amit bele is telepített az 1 számú tóba. Mikor elment, egymásra néztünk Attilával és kirobbant belőlünk a nevetés, nevettünk saját magunkon, a két botcsinálta "halbiológuson".
Eztán összepakoltunk, és a szokásos jókívánságokat elmondva, elbúcsúztunk egymástól.
Útközben felhívtam a páromat, érdeklődvén a másnapi időjárásról, mert az év végi pecát megszerettem volna toldani egy úszós pecával, a jó híreket hallva másnapra tervbe vettem a tényleg utolsó horgászatot...
2011. november 17., csütörtök
Az év hala 2012. Szavazz!!! - Haldorádó horgász áruház
Minden kedves sporttársnak figyelmébe ajánlom ezt a cikket, azt kérném tőletek,hogy szavazzatok!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)