2012. május 30., szerda

Tiszai Horgászat-2.

Sziasztok! Itt a második rész, felhívnám a figyelmet a régi cájgokra.
http://youtu.be/9z_W2zoVSDU

2012. május 15., kedd

Az évi első horgászat

Ez év március 15.-re remek időt ígértek az időjósok, így az első horgászatomat is erre a napra szerveztem meg. Az első bevetés nálam úszós horgászatot jelent, elsősorban a mozdulatok begyakorlását jelenti, valamint azt, hogy végre halszagú legyen a kezem! De nem ám törpeharcsa, hanem ha lehet, keszeg, vagy kárász által hagyott illatminta érje a kezemet.
Az ilyen kora tavaszi horgászatban még azt is szeretem, hogy nem kell korán kelni, elég ha 10, 11 óra körül kiér az ember a vízpartra. Most is így tettem, a cuccaim behordása után helyet foglaltam egyesületünk 2. számú taván, a szerelésem a megszokott matchbotos szerelés, csalinak 3 szem csontit raktam fel, etetőanyagom pedig fél kiló Tímár keszegező anyag volt.
Az első óráig kapásom sem volt, így  elkezdtem kísérletezni : hol a vízmélységen állítottam, majd a csontik számát változtattam 2 szenet tűztem fel. A kísérletezésem sikerrel járt, mert egy háromnegyedóra múlva egy maszatolós kapásra vágtam be, sajnos nem akadt. eközben mellém ült egy sporttárs, aki nagyon vicces kedvében volt, ontotta magából a hülyeséget, ez egy kicsit felvidított.
Újracsaliztam, majd egy kétórás csend után elkezdett táncolni az úszóm, ekkor már nagyon koncentráltam, mert tudtam, hogy ma csak egy halat ad nekem a horgászok védőszentje, és meredten néztem az úszót: hol jobbra, hol balra indult el egy kicsit, hol emelgette az úszómat, ilyenkor nyugtattam magamat, még nem, még nem, még mindig ne vágj be, majd körülbelül a tizedik ilyen pedzegetés után az úszó lustán kiemelkedett a vízből és a túlpart felé vette az irány, ekkor bevágtam! Éreztem hogy megvan a hal, amely egy tenyeres dévérkeszeg volt, rövid fárasztás után a szákomban pihent. Néztem és nagyon boldog voltam, mert halszagú lett a kezem, és mindig jó érzés fog el, ha keszeget fogok, nekem ők többet érnek bármelyik pontynál, néztem őkelmét, majd a szákom segítségével visszaengedtem a vízbe.
Ezután elkezdet ráérősen pakolni, a szomszédom meg is kérdezte:
- Már megy?
-Igen- válaszoltam-a csúcson kell abbahagyni, és mindkettőnkből kitört a nevetés, majd búcsút intettünk egymásnak.